Festett Hazugságok

Lilian:
Az egyetemi napok fárasztóak. A tanulás nehéz. A legjobb barátnőm idegesítő. Sose tudom merre jár a fejem. Azután, hogy megjelenik az új szomszédom, még annyira se vagyok biztos magamban, mint eddig. Az ablakban sokszor látom őt. Néha talán figyelem is vagy ő engem? Nem értem magam, nem értem az érzéseimet, amik újult erővel csapnak le rám, sok évnyi nyugalom után.
A legváratlanabb helyzetekbe keveredek bele. Csapdába estem volna, vagy egy álomba? De amikor a múltam utolér, minden veszni látszik. Csak egy védelmező ölelés segíthet, vagy egy féktelen szenvedélyes éjszaka.
Döntésképtelen vagyok…
Dominic:
Türelmes vagyok, mindig is az voltam. Megvannak a magam céljai, amiket el akarok érni. Ezért megteszek bármit. Az új hely, ahova költöztem, nem nyugodt, nem is visszafogott, mint amit megszoktam. A szomszéd lány pedig gyönyörű, kívánatos és akarom. Kell nekem! De nem mutathatom meg ki vagyok valójában, még nem.
Várnom kell a tökéletes pillanatra…
Eközben egyetemista lányok és a művészvilágban dolgozó emberek tűnnek el, hogy a város festményeként jelenjenek meg újra. Kegyetlen gyilkosság áldozatai, akiket tökéletes „képpé” formáltak.
Ez már nem csak egy megszállottság, egy titkos hódolat. Az egyiküknek menekülnie kell, de vajon ki lesz a megmentő és ki a bíró a végén?
A bizalom törékeny. A vágy veszélyes. A valóság pedig néha nem az, aminek látszik.

Előszó!

1. Dominic - Észre se vesz

2. Lilian - Elátkozott nap és Mr. Idegen

3. Dominic - Unalmas hétköznapok

4. Lilian - Van, amikor nem sikerül

5. Dominic - Elkezdődik a játék

6. Lilian - Úgyse fogok rá emlékezni!

7. Dominic - Rossz kislány, ügyes kislány

8. Lilian - Mi a francot csinálok?

9. Dominic - Szürke cseppek

10. Lilian - Balszerencse, balszerencse hátán!

11. Dominic - Kéjes várakozás