A mágia szétrágta a világot. Az Ősi portálok recsegve kötnek össze múltat s jövőt, de én, a Vörös Kard felderítő parancsnoka, gondoskodom róla, hogy ne nyíljon ki egyik se. Legalábbis jobb napokon ezt a célt tűzöm ki magamnak.
Az alvilág Hóhérként emleget, ennek megvan az oka. Nemcsak legyőzöm az ellenségeimet, kiirtom őket a történelemből is. Hideg fejjel harcolok, hidegebb acéllal ölök. Ha elég rossz napom van, végignézem, miként omlik össze körülöttem a világ.
A múltam sötét. A jelenem káosz. A jövőm ezernyi kérdőjel. De amíg az Ősi portálok pecsét alatt vannak, és az ellenségeim még képesek beszélni ahelyett, hogy egy gödör alján feküdnének, addig van dolgom. Ha közben lecsúszik néhány korty? Legalább nem kell józanul végignéznem az egészet.
Mágia, vér és régi bűnök kísértenek. Egy iszákos rúnamester vagyok, akinek még a démonok sem mernek hátat fordítani.
Hóhér - 1. Jégszilánkok:
Megtanultam, a harcot hideg fejjel kell vívni, a mágiát fegyelemmel kell uralni, a rumot pedig üvegből kell inni. Elhittem a mesterem minden szavát a világról, de későn eszméltem rá, hogy a tanításai édesebbek voltak a méznél, és gyilkosabbak az acélnál. Semmi sem az, aminek látszik. Hosszú évekig csak küzdöttem, miközben a világ sebesen folyt el mellettem.
Aztán jött a szerelem, és minden megváltozott.
Azóta az életemet mágikus katasztrófák, bizonytalan portálok és annyi bűn fűszerezi, amiért máshol máglya jár.
Meddig lehet tűrni a fájdalmat, amíg bele nem rokkan a lélek? Mikor jön el a pillanat, amikor az ember a kést választja a társa helyett? El kell követnem egy végzetes hibát, ami örökre megpecsételi a sorsomat.
Minden útnak van egy leágazása, de ha egyszer ráléptél, már sosem térhetsz vissza. A kérdés csak az, lesz-e valaki, aki elvezet a végsőkig, vagy egyedül kell végignéznem az egészet egy üveg rummal a kezemben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése