Azora C. Shaet Stories

  Azt mondják, minden emlék építi az embert. Erősebbé teheti, de ez nincs mindig így. Vannak olyan árnyak a múltból, amik lavinaként zúdulnak ránk és mi nem tehetünk ellene semmit, csak megpróbálhatjuk túlélni.

  Az ember gyakran alábecsüli a művészetet. Pedig ott van mindenhol, mint a matematika is. Ha összeadsz két számot, abból eredmény lesz. Ha az ecsetet a festékbe mártod, az nyomot hagy. Pontosan ugyanúgy, mint a szavak.

  Minden ember hordoz magában valamit, ami gonosz. Nincs olyan, hogy ártatlan, legalábbis egy bizonyos kor után már nincs. Van, akit a környezete formál. Van, akit az érzelmei irányítanak. És vannak, akiknek csak a törvények szabnak határt. Kevesen fordulnak el mindettől, hogy a saját útjukat járják – jó vagy rossz döntések mentén. A végén úgyis csak döntés marad. Semmi más.

  Egyetlen rossz döntés megpecsételheti egy ember jövőjét. Néha elég egy szó, egy elkapott pillantás, vagy egy kéjes játék az ablakban. Soha nem gondoltam volna, hogy épp a saját buta, másnapos fejem lök bele a lehető legrosszabb helyzetbe. A vágy rossz. Értem?

  Az ember mindig azt mondja magának: nem élhetek hazugságban. De arra ritkán gondol, hogy miközben mások becsapják, mélyen legbelül önmagát is ámítja. Kevésbé vagyunk képesek őszintén élni, mint hinnénk. Mintha apró titkok, elhallgatások, füllentések nélkül üresek maradnánk. De valljuk be, az élet is unalmasabb lenne.

  Az ember sokszor csak vágyakozik. Az élet tele van megragadható lehetőségekkel, mégsem kapaszkodik beléjük. Vár. Önmagát kínozza azzal, hogy olyan dolgok után sóvárog, amik már nem lehetnek az övéi. És amikor végre megkaphatná őket… akkor félrenéz. Mert ami elérhetővé válik, az már nem kell neki annyira.

  Az ember gyakran feszegeti a saját határait: kitartás, erő, hatalom, vágy. Mindig meg kell küzdenünk valamelyikkel az életben. De egy dolog képes igazán maga alá gyűrni még a legkitartóbbakat is: ha mindent megkap, és akármit megtehet. A hatalom még a legszentebb embert is megrontja.