Azora C. Shaet Stories

  Minden figyelmünk a világra összpontosul, miközben önmagunkat háttérbe szorítva, elfelejtjük azt, akik vagyunk.

  Vannak akadályok, amiket le kell küzdeni és le is lehet. Vannak, amibe belegabalyodunk, de szerencsésen kibogozhatjuk. És vannak olyanok is, amik egyszerűen nem eresztenek el, hanem addig préselik ki az életet belőlünk, amíg fel nem adjuk.

  Ott leszek minden csendben, ahol valaha együtt nevettünk. Mert bár a közös fejezetünk véget ért, de az én történetem még nem.

  Az ember, életében legtöbbször hirtelen hoz döntéseket. Van, amit később vissza lehet vonni, de van, ami örökre ott marad.

  A félelem sok mindenre ráveheti az embert, de a vágy még többre. Ha a kettő keveredik, az valami olyat robbanthat ki, amit még az ember sem gondolt önmagáról. A legrosszabb pedig, ha egyszerre taszít és vonz, valaki, akit egyáltalán nem akarsz az életedben tudni.

  Egy gyilkos gyakran keres önigazolást a tetteiben. Valaki trauma áldozata, valaki a vágyait éli ki, amelyeket megtagadtak tőle. Van, aki pusztán a kontrollt hajszolja, a behódolás ígéretét. Én mást akarok. Azt akarom, hogy önként válasszon engem. Én legyek a hibája, a sebe, a sötétsége.

  Cordelia a börtönhelyiség ajtajában állt. A levegő nehéz és bűzös volt; még a falak is magukba zárták a szenvedés minden emlékét. Az egész hely lüktetett a fájdalomtól, a ki nem mondott könyörgések pedig még mindig visszhangoztak a kövek között.