Azora C. Shaet Stories

  Ott leszek minden csendben, ahol valaha együtt nevettünk. Mert bár a közös fejezetünk véget ért, de az én történetem még nem.

  Az ember, életében legtöbbször hirtelen hoz döntéseket. Van, amit később vissza lehet vonni, de van, ami örökre ott marad.

  A félelem sok mindenre ráveheti az embert, de a vágy még többre. Ha a kettő keveredik, az valami olyat robbanthat ki, amit még az ember sem gondolt önmagáról. A legrosszabb pedig, ha egyszerre taszít és vonz, valaki, akit egyáltalán nem akarsz az életedben tudni.

  Egy gyilkos gyakran keres önigazolást a tetteiben. Valaki trauma áldozata, valaki a vágyait éli ki, amelyeket megtagadtak tőle. Van, aki pusztán a kontrollt hajszolja, a behódolás ígéretét. Én mást akarok. Azt akarom, hogy önként válasszon engem. Én legyek a hibája, a sebe, a sötétsége.

  Cordelia a börtönhelyiség ajtajában állt. A levegő nehéz és bűzös volt; még a falak is magukba zárták a szenvedés minden emlékét. Az egész hely lüktetett a fájdalomtól, a ki nem mondott könyörgések pedig még mindig visszhangoztak a kövek között.