Azora C. Shaet Stories

  Azt mondják, a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel valaki, aki később meghatározóvá válik az életünkben. Ez igaz is lehet, de vajon jót vagy rosszat hoz az életbe?

  A tanácskozás kellős közepén gyenge portál nyílt. A vibráló, lila fény alig pislákolt – mintha az üzenet küldője az utolsó csepp erejét is belesűrítette volna.

  A szavak súlyosak. Vannak, amik porrá zúzzák a lelket, és vannak, amelyek felemelnek. Az igazán veszélyesek azok, amiket hangosan kimondunk, mert ha valaki hallja és elhiszi, a gondolat valósággá válik. Az érzést kimutatni kevés. Ezért a szavak néha sokkal félelmetesebb erővel bírnak, mint a tettek.

  Álmában újra látta a Hercegét. A vérvörös tekintet egyszerre volt fenséges és fenyegető. Az erőteljes csontozat, a kemény arcvonalak és a borostás, finoman ívelt áll, mindig mosolyt csalt az arcára.

  A naplemente csodálatos színekkel festette meg az eget, melynek kékje már-már feketébe hajlott. A narancs és rózsaszín minden árnyalata áttört a bágyadt felhőkön, míg a messzeségben sötét vihar árnya tornyosult fenyegetően. Cordelia egy magányos padon üldögélt, kedvenc könyvét tartva a kezében.

  A sötétség lassan ereszkedett le, mint egy súlyos lepel. A szobában csak az éjjeliszekrény lámpája pislákolt. Tompa fénye alig tépte fel az éjszaka sűrűjét.

  Az érzelmek oly' sokszor kergetik az embert bűnbe. Az értelem megszűnik létezni. A test forróvá válik és a szánk csak halk könyörgést képes sóhajtani. Ellent mondani olyan, mint önmagadat eltemetni egy sírba. Hideg, csendes és túl mély ahhoz, hogy kimássz végül belőle.