─── ⚔ ───
A termények új erőre kaptak, a felperzselt föld látszólag életre kelt. Apró remény érkezett, mikor a tiszta eső első cseppje az arcomon megpihent. Nem égetett, nem fájt, csak hűsített. Hosszú idő után végre elhittük, hogy az éhezés megszűnik, az élet pedig visszatér a megszokott körforgásába.
Elérkezett a Hajnalvirágzás ünnepe. Énekszó szállt a szélben, öröm és gyermeki kacaj itatta át a falut, a virágok illata pedig megtöltötte a tüdőnket.
Ám az áldozás pillanatában, az istenek hívása előtt egy árny jelent meg a falu felett. Karját széttárta, s hangja betöltötte a teret. Csak egyetlen szó hagyta el a száját:
Kinyílt.
A zsigereinkbe hatoló fájdalom mindenkit elnémított. Ott feküdtünk a földön, kíntól vonaglottunk, könyörögtünk a fénynek, de a hangunkat már senki nem hallhatta meg.
Azon az éjjel négyszáz életet követelt az öröm és a megújulás ünnepe. Vér áztatta a földet, s a vörösből virágok nőttek. A mai napig suttogják az eltávozó harcosok nevét.
Éjfehér krónikák – Silena naplója
Az Izzás utáni 1025. Hajnalvirágzás ünnepe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése