Az utolsó csók (vers)

 

Sosem voltam verselő fajta. Nekem valahogy nem ment, de próbálkozom újra és újra, hátha összejön. Legtöbb esetben, valami összevisszaság lesz, mint ahogy azt hiszem ez is. De van, hogy az ember érzelmei is teljesen kuszák, akárcsak a szavai.

Az éj fekete volt, mint a vágy,

s te jöttél hangtalan, akár a lágy

szél, mitől remeg az ablaküveg,

s én már tudtam, nem jössz velem.

A hold csak nézett, nem szólt bele,

a bőröd ízét vitte a zene.

Egy mozdulat s már fogtalak,

de az idő közénk mászott, vak.

Ajkadon ott maradt még a szó,

amit nem mondtál ki. Túl sok volt, jó.

Én nyúltam, mint lepke a fényhez,

de te már mentél, vissza a csendhez.

Az utolsó csók, só és vér,

egy ígéret, mit senki nem kér.

De bennem él, mint mély sebek,

nem gyógyul, csak újra lüktetnek.