Bevezető: Marcus
A földön elterülő fehérség tovább nyúlt, mint a látóhatár. Ezernyi színű és formájú fa hajladozott a mágia keltette szellőben. Mind külön ritmusra lélegeztek.
A Pokolban is ültetek virágot. Nem azért, mert tagadnám a sötétséget, hanem mert ismerem. Mégis a teremtést választom.